Majdnem pont fél éve, hogy utoljára írtam ide a blogra... :-( Az ok elsősorban a nyár, pontosabban a nyári szünet - ami viszonylag nyugodt időszak - legalábbis, ha a technológiáról van szó. A viszonylagos nyugalom oka - szerintem - hogy nyáron nincs az a "közösségi nyomás", ami suli közben van. Amikor elkezdődik az iskola, megint kezdődik az őrület: kinek milyen "cucca" van, milyen játékokat játszik, stb. Az idei tanév eddig viszonylagos nyugalomban telt, de most, hogy péntek óta kézbe lehet venni az új iPhone-okat, máris megindult a "verseny" - menőség-kategóriában, - amely az iPhone 5s-ről áttevődött az iPhone 6-ra és a 6 Plus-ra.
 |
| iPhone6 és iPhone6 Plus |
Ha fogadni lehetne, azt mondanám, hogy a drágább/nagyobb telefon lesz a menő.
A srácok már kilóméterekről, vagyis mérföldekről, pontosan felmérik még azt is, kinek milyen tok van a telefonján és pontosan tudják, hogy az mibe kerül... a képlet pedig nem túl bonyolult: minél drágább, annál menőbb. :-S
A srácok már kilóméterekről, vagyis mérföldekről, pontosan felmérik még azt is, kinek milyen tok van a telefonján és pontosan tudják, hogy az mibe kerül... a képlet pedig nem túl bonyolult: minél drágább, annál menőbb. :-S
A kisebbeknél elsősorban a videójátékok a téma... Tegnap a kisebbik - 12 éves - fiam, nagyon rossz kedvűen jött haza az iskolából. Beletelt egy kis időbe, mire kibökte mi a baj: minden barátja az új videójátékot játsza már, csak ő nem tudja, miről van szó... :-(
Mit lehet tenni ilyenkor... az ember lánya fogja magát, leül a gép elé, hogy megnézze mi az új őrület.
Íme:
 |
| Destiny the Game |
- itt pedig az értékelés a szülők számára:
Összefoglalva:
Erőszakos tartalom, ajánlott életkor 15 év. Röviden ennyi a lényeg. Legalábbis számomra.
Nehezen értem meg, miért van az, hogy a többi - általam elég jól ismert és viszonylag tájékozottnak tartott - szülőnek ez nem szempont, amikor megveszik a játékot?
Valószínűleg mi is meg fogjuk venni, elsőre legalábbis nem tűnik "véresnek", mint sok más háborús játék, amelyek egyértelműen nem férnek bele a "gyerek számára megfelelő játékról" alkotott elképzeléseinkbe. Valamiben muszáj engedni időnként - elsősorban - hogy ne essen ki a baráti körből emiatt. Azt csak csöndesen teszem hozzá: szerencsére, hétközben biztosan nem lesz ideje erre...
Most azonban nem azért ültem a gép elé, hogy ezekről a gondjaimról írjak. Biztos vagyok benne, hogy napi szinten merülnek fel ezek, vagy hasonló kérdések mindenkinél, akinek már egy kicsit is nagyobb gyereke van. Amiről ma valójában írni szerettem volna, az egy teljesen más téma, valami ami nem először üt szöget a fejemben.
Nagy kérdés számomra: miért van az, hogy az iskolákba tolják a technológiát? Helyesebben az Apple tolja a technológiát... miközben a nagy tech cégek vezetői nem keveset tesznek azért, hogy a saját gyerekeiket - ameddig csak lehet - távol tartsák ezektől az eszközöktől. Igazából - azt hiszem legalábbis - tudom erre a kérdésre a választ, vagyis inkább úgy mondom, nekem meg van a válaszom erre... De gondoltam, megosztom ezeket a híreket a blogon is, hogy másoknak is lehetősége legyen elgondolkozni rajta.
Írtam már itt korábban arról, hogy a tech cégek gurujai, előszeretettel teszik olyan magániskolába a gyerekeiket, ahol még a közelben sincsen semmilyen képernyő. Ilyen pl. a Waldorf iskola. Aztán majd 2 hete olvastam egy cikket a The New York Times-ban arról, hogy Steve Jobs is egy "Low-Tech" szülő volt. Meglepő, nem? Muszáj idéznem a cikk íróját, aki megdöbbent amikor Jobs azt a választ adta, hogy az ő gyerekei nem használnak iPad-t, illetve hogy náluk erősen korlátozva van a gyerekek hozzáférése a technológiához. Íme a meglepődött újságíró szavai: "úgy képzeltem, hogy a Jobs háztartás egy amolyan igazi "kocka-menyország" (nerd-paradise), ahol a falak hatalmas érintőképernyők, az étkező asztal iPad-ekből van kirakva és ahol a vendégeket iPod-ok várják, mint a szállodában a párnára helyezett kis csokoládék."
A cikk viszonylag hosszan taglalja, hogy a különböző nagy vezetők a tech cégeknél, milyen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy gyerekeiket ne engedjék túl korán-, túl sok időt eltölteni a számítógépek, a telefonok, a tabletek és a videójátékok előtt... Hogy miért?
Chris Anderson, chief executive of 3D Robotics, drone maker, akinek öt gyereke van 6-17 év között, azt mondja ő és a felesége is nagyon odafigyelnek és komolyan korlátozzák gyerekeik hozzáférését ezekhez az eszközökhöz: "első kézből látjuk a technológia veszélyeit és én nem szeretném, azt látni, hogy a gyerekeimmel is ez történik".
Hogy milyen veszélyekre gondolhatott Anderson? Elsősorban a káros tartalmakra, mint a pornográf képek-, videók, vagy az online zaklatás, és ami akár még rosszabb is lehet: semmiképpen nem szeretnék, hogy gyerekeik tech függővé váljanak.
A cikk írója felsorol még néhány nagy nevet a tech iparból, akik - talán - meglepően szigorú szabályokat alkalmaznak otthon, hogy gyermekeiket megvédjék a technológia káros hatásaitól, majd felsorol néhány általános szabályt, amelyet a tech iparban dolgozó szülők előszeretettel álllítanak fel gyermekeik számára:
Alapszabály, hogy a hozzáférést a gyerek életkora határozza meg.
1O évnél fiatalabb gyerekek esetében - amikor a legnagyobb a tech függőség kialakulásának veszélye - az alapelv az, hogy hétközben semmilyen képernyős eszköz (telefon, tablet, videójáték, számítógépes játék) nem megengedett. Hétvégén 3O perc - max. 2 óra a megengedett játékidő iPad-en, vagy a szülők okostelefonján. 1O-14 éves korban megengedik a számítógép használatát hétköznap, de csak házifeladat írásra. Néhány szülő közülük teljesen tiltja a közösségi média használatát, különösen amiatt, hogy a felelőtlenül posztolt kommentek és fotók ne kísértsék gyermekeiket későbbi életük során. És - ami számomra különösen szimpatikus - sok szülő, aki a tech business-ben dolgozik nem vesz a gyerekének okostelefont 14 éves kor előtt, akkor is csak telefon szolgáltatást vesz rá, hogy beszélni és üzenetet küldeni tudjon a gyerek és csak 16 éves korában vesz az okostelefonra internet előfizetést.
Van azonban egy általánosan elfogadott (alap)szabály: semmilyen képernyős eszköz nincs a gyerekszobában.
Akadnak persze olyan szülők is a tech iparban, akik nem ennyire szigorúak a képernyős eszközökön eltöltött idővel kapcsolatban, hanem azt mondják az számít inkább mit csinál rajta a gyerek. Ha például programozással tölti az idejét, vagy videót vág rajta, az nem feltétlenül rossz... ezért az olyan tevékenységet, amit hasznosnak tartanak megengedik, azt azonban nem szeretik, ha a gyerek csak "fogyasztja", ami a képernyőn keresztül jön. Ezek a szülők, úgy gondolkoznak erről, hogy a teljes tiltás sem jó, mert az később "visszaüthet". Viszont mindannyian azon az állásponton vannak, hogy korlátozni kell, hogy mit csinál a gyerek-, mikor és milyen életkorban.
Ezek után egy dolgot "nem" értek, helyesebben "nehezen" tudok összerakni:
miért van az, hogy iszonyatos pénzeket beletolva a rendszerbe, az iskolákat igyekeznek feltölteni - elsősorban - iPad-ekkel? Miért költenek csak Los Angeles-ben, 1.3 milliárd(!) dollárt arra, hogy minden gyereknek a kezébe tudjanak adni egy iPad-et az suliban? És ebbe a kis iskolások is beleértendők.
Ezt szerettem volna ma megírni itt a blogon... Szerintem érdemes kicsit elgondolkoznunk ezen, na és azon, hogy sokan miért adjuk gyerekeink kezébe ideje korán ezeket az eszközöket.
Források:
